Elso het pentekjen meglatogattuk a Reggiotol 20 perc vonatozasra levo hires Scillat (Scylla az Odusszeiaban). Scilla jelenleg egy kis halaszfalu specialis halaszhajokkal.
A vonatrol leszallva elindultunk a tengerpart fele, ahol gyonyoru latvany tarult elenk: tavolban hegyek vonultak, a hegyeket hidszeru autopalyak szeltek at, elotte terult el a varos, majd a tiszta vizu viharos hullamzasu tenger. Ez a hely kozkedvelt a buvarosok szamara, bar veszelyes is. A viz alatt rengeteg szikla talalhato, melyet vizalatti hegynek neveznek az alakzata miatt. Az egyik hegyen, mely kettevalasztja a varoskat, talalhato Scilla vara. Ide egy szerpentines uton lehet feljutni. A szerpentin bizonyos reszeirol le lehetett latni az itt mindig haborgo vizre, mely fel-felcsapodott a sziklakon. Gyonyoru, egyben hatborzongatoan veszelyes.
A varat kb. masfel ora alatt jartuk meg. Felfele kicsit eltevedtunk a szuk kis utcakon, mely annyira jellemzo Olaszorszagra (szerencsere Reggio di Calabriaban inkabb vialek vannak - tobb savos, nagy utak). Mindenhol macskakoves ut volt, ahova csak kis motorral lehet behajtani, kocsival nem lehet elferni. Itt nagyon sokan motorznak, hiszen ugy gyorsabban haladnak, viszont ha lehet azt mondanom, ugyanolyan hulyen vezetik a motort, mint az autot (a kresz naluk semmit nem jelent).
A var megtekintese utan visszamentunk a partra, ahol csak a labunkat furdettuk meg. Scillaban meg kevesbe jellemzo, hogy vizbe mereszkednenek az emberek, annyira vadul hullamzik...
A visszafele vonattal sajnos nem volt szerencsenk. A vonat, amit kineztunk kimaradt, igy egy orat vartunk az allomason a kovetkezore.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése