2010. augusztus 29., vasárnap

Összegzés

Egy hónapot töltöttem Dél-Olaszországban, Sziciliától pár kilométerre. Ez alatt szereztem nagyon jó, illetve nagyon kellemetlen élményeket, pár barátot és sok-sok tapasztalatot.
Egy biztos: a környezet igazán gyönyörű, szinte turisták által felfedezetlen vidékek. Akirándulásokkal meg voltam elégedve.
Az iskola kicsit csalódás volt, mert nem volt kommunikációs óránk, így keveset beszéltünk olaszul, ezzel szemben tanultunk irodalmat, művészeteket, dialektusokat. Ami viszont tetszett, hogy a nyelvtant magasabb szinten, de gyakoroltuk lingua óra keretében.
Számomra a társadalom volt csalódás. A fiúk nagyon bunkók, nem nagyon képesek felfogni, hogy nem ők a legjobbak a világon. Sajnos a lányok is beletörödnek a sorsukba. Nem nagyon tanulnak tovább, nem törnek ki ebből a himsoviniszta világból (a drága mammajuk nem is nagyon hagyná nekik...). Sajnos csak a válás után jönnek rá dolgokra. A nők többsége itt nem dolgozik, "csak" házimunkát végez, így anyagilag teljesen a férfiaktól függnek.
Turistaként jó volt betekinteni ebbe a világba, ebbe a más kultúrába az EU-n belül, viszont nem választanám ezt a helyet lakóhelyemül.
Így azt mondom, megérte az utazás, viszont nem hiszem, hogy visszatérek. Az olasz tanulást viszont nem hagyom abba: a nyelvük igazán ritmusos és szerintem nem is túl nehéz. =)

Ez az utolsó bejegyzésem, így mindannyiatoknak köszönöm, hogy olvastátok. Írjatok még kommenteket!
Puszi:
Noémi

Nagy utazás - ezúttal 13 óra

Reggioból reggel 7:18-kor indult a vonatom Róma felé. Szerencsére Katának a szülei akkor már Reggioban voltak (őt kocsival hozzák haza), így nem kellett kisétálnom a 6 km-re lévő állomásra. A vonatút jól telt, egy olasz lánnyal beszélgettünk Reggioról, Olaszországról, Magyarországról. A végén msn címet cseréltünk. Remélem fogunk még beszélgetni, nagyon értelmes, és szimaptikus volt. =)
Késéssel értünk Rómába, így a tervezett Kolosszeum és Trevi-kút nézésből csak a Kolsszeumra maradt időm. Ezután visszasiettem a Terminire és átvonatoztam Fiumicinora, a reptérre. 3-kor értem a reptérre, becsekkoltam, majd bementem a kapukhoz, ahol megláttam a Mekit. :D Olaszországban eddig egyszer sem ettem a láncolatból, így gondoltam itt az ideje. A Mekizés után már nem is kellett várnom, mert már 10 perce Boarding volt. Felszálltunk a gépre, ami 35 perc késéssel indult Rómából, ehhez képest 5 perccel előbb landoltunk, mint a tervezett időpont. 1 óra 10 perccel alatt megtettük az útat.
A csomagok között a 2. volt az enyém, úgyhogy 18,15-kor már meg is ölelhettem a szerelmemet. :D

Horror

Az utolsó napokban mindenki izgatott volt a teszt, az eredmények, a hazaút miatt.
Ez az izgalom azonban ijedtséggel keveredett, legalábbis bennem. Ugyanis a 'Ndrangheta (a calabriai mafia) éppen ezekben a napokban döntött úgy, hogy megfélemlít néhány politikust, bírót... Ezek a figyelmeztétesek (illetve én úgy tudom, hogy áldozat is volt) robbantásokban merültek ki. Az első ilyen robbantás a suli mellett volt csütörtök éjszaka, amiből szerencsére nem sokat vettünk észre, mert 25 percnyire laktunk onnan.
A második robbantás azonban péntek hajnali 4:30-kor rázta meg a lakásunkat. Az épülettől ugyanis 50 méternyire voltak lövöldözések, sikoltozások, majd egy hatalmas hanggal járó bomba. Mindenki felriadt a környéken.
Az olaszok kb. őrjöngve örültek, hogy a mafia az ő utcájukat választotta ki a cselekedetre, és lesz miről beszélni másnap...
Hát nem tudom, én úgy megijedtem... Sosem riadtam még fel arra, hogy emberek szó szerint ölik egymást, illetve a lakás mellett robbantanak fel egy autót... Nem is tudtam visszaaludni.
Következő éjszaka volt az utolsó éjszakám, amikor nem volt ilyen "esemény", viszont úgyanúgy felriadtam abban az időben. Úgy látszik nehezen tudom feldolgozni az ilyen helyzeteket...
Nem is attól féltem, hogy engem vesznek célba, hiszen nem tettem én nekik semmi rosszat (a mafia nem öl ok nélkül), csak egyszerűen nem akartam rossz időben rossz helyen lenni.

Scuola é finita

Csütörtökön írtunk tesztet a megszerzett tudásunkból. A tesztben volt olvasásértés, igeidős feladat, szókincset ellenőrző, prepoziciós, passzívos teszt és fogalmazás írás. Nem volt túl könnyű, pl. a fogalmazást a terrorizmus témakörében kellett megírnunk (szótár nélkül)...
Pénteken kaptuk ki a kijavított dolgozatokat, elég jó pontszámokat kaptunk. =)
Kettönket (a lengyel Magdat és engem) kiemelt a tanár a fogalmazásunk értéke miatt. Ez nagyon jól esett, főleg, hogy nem éreztem magam C1-esnek...
Ezután felvettük a "diploma"-nak említett A4-es értékelőlapunkat. Az egyes kompetenciánkra maximálisan 30 pontot kaphattunk. Én kaptam egy 24-est, két 25-öst és egy 27-est. =)
Ezek után elbúcsúztunk a tanároktól, a diáktársainktól, lementünk egy utolsót napozni a partra, majd hazamentünk összepakolni a nagy útra.

2010. augusztus 23., hétfő

Visszaszamlalas

Igen, most mar konkreten orara pontosan szamolom vissza a hatralevo idot. (Jelenleg: 5 nap 2 ora) Mar nagyon honvagyam van... Alig varom, hogy talalkozzam Veletek!
Szerencsere mar mindenki a hazautrol beszel, meg az utolso teendokrol, ki fajo szivvel, ki boldogan.
Valakinek nincs otthon semmije, senkije, igy szivesebben maradna (vagy epp most szabadult meg a szuloktol), en viszont azokhoz tartozom, akiket nagyon varnak haza... :)
Puszi Nektek!
Bacio a Giorgio!

Tropea masodjara

Utolso vasarnapunkat ugy dontottuk Tropean toltjuk, mert tengerpartja belopta magat a szivunkbe. Delelott minden rendben volt, uszkaltunk, napoztunk, egeszen addig, amig egyik uszkalasunk kozben meg nem tamadott egy meduza... Galad modon megcsipte a karomat. A tobbiek szerint allergias lehetek a csipesere, mert elegge bedagadt, meg bepirosodott a helye. (A tobbieknek hamar elmult a csipes helye, meg a fajdalom.)
Ezutan 2 korul bementunk a varosba kajalni, ahol megkostoltuk az itteni nevezetesseget: lilahagymas pizza. Finom volt, bar egy kis szalonnat tehettek volna ra. :P
Ebed utan visszamentunk a tengerpartra, es csuf latvany fogadott minket: A tengeren rengeteg szemet uszott. (Szerintunk valamelyik taho kidobta a yachtjabol...)
Elsore jobban ereztem magam Tropean. Ugy latszik ez a hely sem tokeletes...

Catania, Siracusa avagy fekete es feher

Szombaton szokasos sziciliai kirandulasunk volt soron. Ezuttal delkelet Szicilia varosait fedeztuk fel.
Elso utunk Cataniaba vezetett, amit fekete varosnak is neveznek. A jardai fekete macskakovesek, epuletei pedig szinten feketere vannak festve. Nagyon erdekesen hat a sotetseg. A nyilaszarok feher keretei meg jobban kiemelik a varos "szepseget", egyesek szerint "csunyasagat".
Masokkal ellentetben nekem tetszett ez a varos, melynek meg a foteren allo katedralisa is feketen pompazik. A varos jelkepe az elefant, melynek szobra tobb helyen is felfedezheto a varosban.
Kiemelkedo meg gorog szinhaza, mely attol erdekes, hogy a foldrengesek, Etna-kitoresek kovetkezteben mar tobbszor eltunt a fold felszinerol es raepitkeztek, mivel nem tudtak, hogy elotte ott egy regi kulturalis darab allt. A regeszek, amikor felfedeztek a gazdag lelohelyet, lebontattak az ott allo epuletek nagy reszet, azonban igy is egy tombhazba kell bemenni, hogy lathato legyen... :)
Cataniaban elmentunk egy bolhapiacra is, ami kozel sem mondhatnam, hogy tetszett... 40 fok, az emberek lokdosik egymast, es a legaggasztobb: husokat is arulnak a piacon, dog melegben, huto nelkul, koszban. Es  kedves kis olaszaink itt veszik meg az ebednek valot... Nem tudom mennyien kerulnek be a vasarnapi ebed utan korhazba...
Catania feketesege utan Siracusa volt a cel. Eloszor egy regeszeti lelohelyet tekintettunk meg (gorog szinhaz, regi kobanyak stb.), majd bementunk a szigeten fekvo kisvarosba. A varoska igazan lenyugozo: a jardak, a hazak, a templomok csak ugy feherlenek. :) A domja pedig hatalmas! :)
Este Notoba mentunk. Ez a varos viragfesztivaljarol hires (olyan hatalmas kepeket csinalnak viragokbol, mint nalunk Debrecenben). Sajnos a fesztival majusban van, igy a varos templomait fedeztuk fel, melyek Siracusahoz hasonloan meszkobol keszultek, es rikitanak a fehersegtol. Ezen felul pedig az egyik utcaban felfedeztuk az aktualis kepkiallitast: szinesre festenek kavicsokat, es abbol raknak ki egy kepet. :)
A hazafele uton szaguldanunk kellett, hogy elerjuk a kompot hazafele, koszonhetoen nehany utastarsunknak, akik nem birtak megjegyezni a talalka idopontjat.
Szerencsere ejfelre szerencsesen hazaertunk. :)